Lord Of the Rings Online, Age Of Conan, Hellgate London és még sorolhatnánk. Mind-mind olyan online játékok, melyek Warcraft-gyilkosnak lettek kikiáltva…

Fenti példák (és a lista nem is volt teljes) mind a World Of Warcraft egyeduralmát végre megtörő játéknak lettek kikiáltva. Óriási hype vette körül őket már megjelenésük előtt is (főleg a Hellgate London-t), majd szépen csendben megjelentek a boltok polcain, és ilyen-olyan okokból szépen meg is buktak. A WOW pedig köszöni szépen még mindig az egyik első számú internetes online játék a világon, tizenötmilliós előfizetői létszáma pedig egyre növekszik.

A legújabb Warcraft-ölő online szerepjáték AION névre hallgat, s bár az előbb említett játékok esetében is igen nagy volt a hype (vagy a várakozás, ha így jobban tetszik), az Aion ezen a téren mindent visz: több éve már, hogy az MMORPG rajongók lélegzetvisszafojtva várják a játék megjelenését, a net tele van Aion rajongói oldalakkal és blogokkal, bétateszt beszámolókkal méretes fórumokkal és képgalériákkal. Ráadásul mindenhol, határozottan állítják, hogy az Aion végre valóban egy olyan játék lesz, ami sikeresen csábíthat el sok-sok millió Warcraft előfizetőt hőn szeretett, ám kissé már öregedő játékuk világából. Lássuk igazuk van-e? Tényleg olyan jó az Aion amilyennek az internetes hype megpróbálja beállítani?

Grafika
A World Of Warcraft egy nagyszerű, borzasztóan addiktív, rettenetesen hangulatos játék, van azonban egy terület, ahol nagyon könnyű ráverni, ez pedig a grafika. Ennek egyszerű oka van: a Blizzard slágerjátéka egész egyszerűen öreg már, grafikus motort cserélni alatta nem érné meg. Az, hogy az online szerepjátékra éhes milliók valójában mennyire adnak a szép grafikára, szeptember 25-én, az Aion megjelenésekor ki fog derülni. Tény azonban, hogy a két játékot (és két egyformának kreált figurát) egymás mellé téve a különbség mondhatni kiabál a monitoron.

A legtöbb felhasználó persze azt mondja, a grafika másodlagos, hiszen a játékélmény a fontos: az NCsoft (a City Of Heroes, a Guild Wars és persze az Aion kiadója) azonban nem hisz ebben: szerintük a grafika, főleg egy fantasy jellegű játékban igenis fontos, éppen úgy ahogyan egy fantasy filmben is fontos a látvány (lásd. Gyűrűk Ura – biztosan jó film lett volna gagyi trükökkel és jelmezekkel is… de mégis…). Nem véletlen tehát, hogy maga a fejlesztő cég is hangsúlyozza (ezzel mintegy szándékosan belerúgva szegény öregedő Warcraft-ba), hogy az Aion a legszebb online szerepjáték lesz a piacon.

A marketing-szövegnek tűnő „isteni lesz a grafika majd meglátjátok” Aion promóciók után, az ember máris kritikus szemmel vág neki a karakter generálásnak. Öt perc múlva az ember kritikus szeme kigúvad és a padlóra esik, közvetlenül előzőleg leesett álla mellé… Az Aion karakter-generáló képernyőjén olyan részletes beállításokkal, és persze olyan szintű grafikával találkozunk, hogy immáron csak igazat tudunk adni az NCsoft-nak: ez valóban a legszebb fantasy játék lesz kérem szépen. Karakterünk arcát, testalkatatát, tetoválásait és még ki tudja mit – mindent beállíthatunk, egy olyan részletes és alapos menürendszerben, ami mellett a Mass Effect vagy az Oblivion karakterkészítője csupán gyermeteg próbálkozásnak tűnik.

A legtöbb online játékban (kivétel volt a Star Wars Galaxies, isten nyugosztalja szegényt) a karakter-készítés és testre szabás elég egyszerű: választunk egyet az előre elkészített öt-hat fejből, teszünk rá valami hajat (megint csak öt hat variáció) és készen is vagyunk. Ezért van az, hogy a Warcraft tizenötmillió játékosa kb. ugyanúgy néz ki. Nem ritka, hogy saját magunkkal jövünk szembe a játékban. A játékélmény szempontjából persze teljesen mindegy, hogy hogyan mutatunk a képernyőn, a karakterrel való azonosuláshoz, a komolyabb RP-hez (role-play), azonban már nem árt, ha mindenki különbözik.

Az Aion készítői ezt remekül oldották meg: első bejelentkezésünk után megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy milyen elborult vagy éppen milyen csodálatos „dizájnokat” tudnak készíteni a játékosok. Nincs két egyforma karakter. Az előre beállított „preset”-ek persze elég emósok (mangás figurák), de szerencsére mindent átállíthatunk, szóval nem kell attól félnünk, hogy kénytelenek leszünk egy lányos arcú-manga fiúval játszani több száz órán keresztül.

Ráadásul, a játékban minden ruházatunkat kedvünk szerint alakíthatjuk: ha találunk egy jó páncélt, de nem passzol a stílusunkhoz, egyszerűen átfesthetjük, sőt minden ruha textúráját (skin) ráhúzhatjuk bármelyik más öltözékre, így gyakorlatilag végtelen számú öltözködési stílus jöhet létre, ráadásul elkerüljük a Warcraftból már ismert „jó a felszerelésem, de a kék cipőhöz nem passzol a rózsaszín szandál mióta vettem ezt a sárga övet…” effektust.

Játékélmény
Az Aion világa mint minden jó fantasy világ, két részre oszlik: csak itt nem sötét jedik és jó jedik, vagy szövetségesek és horda, hanem egy bolygó két részén élő két nép képezi az ellentétet: közülük kell választanunk amikor belépünk Aion világába. A napsütötte oldal kicsit cukormázas, csilli-villi, mindenki fényes páncélokban és selyemruhákban szaladgál (és persze a legtöbbjük csinos is), a sötét oldal, ahová soha nem süt a nap, inkább amolyan „farkasemberes/vámpíros”, nagyon durván kinéző karakterekkel és sötét hangulatú/gótikus ruházatokkal. (Ellentétben a legtöbb játékkal, az Aion-ban a két oldal nem viselheti egymás ruháit/felszereléseit). A történetet és a világ egyéb jellemzőit/történelmét (szaknyelven „Lore”) nem akarom lelőni, legyen meg mindenkinek az újdonság varázsa szeptemberben.

Érdekes dolog, hogy küldetések terén a játék úgy tűnik szakít az MMORPG-k lassan immár egy évtizedes hagyományával. A küldetések egyik fajtája szorosan a játékoshoz, és a világhoz kapcsolódik, elég komplex (és érdekes) története van. Ezeket a küldetéseket „missziónak” hívják, és általában nagyon hosszúak, nehezek (vigyük barátainkat mert egyedül nem fog menni), viszont hihetetlenül jó jutalmakat kapunk értük. Ezen felül természetesen vannak a hagyományos quest-ek is, mint minden MMO-ban itt is sok ezer van belőlük, és kimerülnek a szokásos „menj ide, ölj meg tíz ezt-azt, gyere vissza, mard fel az XP-t” keretrendszerben.

Az említett két küldetéstípuson kívül, van még az úgynevezett „crafting quest”: ezek a küldetések azt a célt szolgálják, hogy amennyiben választunk egy szakmát (alkímista, páncél-készítő, miegymás), akkor azt viszonylag könnyedén el tudjuk sajátítani (internetes szaknyelven „kimaxolni”).
Nem kell alapanyagokért bóklásznunk, nem kell előállítanunk száz darab fehér pólót, ami aztán a kutyának sem kell csak azért hogy emelkedjen a szakértelmünk. (Ez utóbbi egy Warcraft példa volt). 

Az Aionban a szakma mestere ad egy küldetést, miszerint készítsünk el X darab valamit (hogy mit ez a szakmánktól függ), mi pedig elballagunk a kereskedőhöz, megvesszük az alapanyagokat, és elkészítjük belőle amit a mester kért tőlünk. Majd visszaballagunk, leadjuk neki és máris fejlődött képességünk az adott szakmán belül – ráadásul ilyenkor kapunk további hasznos dolgokat, recepteket stb., amikből később valóban használható dolgokat tudunk majd gyártani.

A harcok élvezetesek, ám nehezebbek mint a legtöbb mainstream játékban: egy ellenfél leölése itt akár percekig is eltarthat. Az utazást az Aion-ban nem hátasokkal, lovakkal, tigrisekkel vagy éppen járművekkel oldották meg. Ennél jóval egyszerűbb és látványosabb dolgot találtak ki a készítők. A tizedik szintet elérve karakterünk megkapja szárnyait – ennek segítségével repülhetünk,. Hogy ne legyen unalmas a dolog, az NCsoft egy zseniális csavart is rakott ebbe a repülés dologba: csak bizonyos ideig repülhetünk, mert egy idő után elfáradunk, ellenben (akárcsak a madarak) bármennyi ideig vitorlázhatunk: csak kitárjuk szárnyainkat, és a széláramlatokat kihasználva vitorlázunk a levegőben. Fantasztikus élmény, ha másért nem csak ezért érdemes kipróbálni majd a játékot.

A választható karakter-osztályok mint minden MMO-ban itt is a szokásos közelharcos/varázsló/gyógyító/távolsági harcos alap-keretre vannak felhúzva, de ezzel nincs is gond, hiszen ez a szisztéma már bizonyított és bevált. Érdekes újítás, hogy a harcok során nem mindig használhatjuk minden képességünket, csak ha valamilyen feltétel teljesül: ezt skill-tree-nek (képesség-fa) hívják, és leírni bonyolult, játék közben viszont nagyon egyértelmű. A képesség-fa garantálja, hogy a harcok ne merüljenek ki az „ugyanazt a három gombot nyomogatom egész délután” effektusban.

Hogy valóban akkora durranás lesz-e az Aion mint sokan gondolják? Nos, az biztos, hogy a látvány amit a játék nyújt elképesztő, ráadásul a kezelőfelület is fantasztikusan jó – tíz perc játék után már el is merülhetünk az önfeledt játszadozásban. A harcok élménydúsak és megfelelően nehezek, ráadásul elég sok újítás (képesség-fa, repülés, egyedi szakma-rendszer) kapott helyet a játékban. Hogy valójában mennyire jó, azt majd szeptemberben megtudjuk – egy azonban biztos, a World Of Warcraft-nak (és a többi MMO-nak) ha tartani akarják a lépést, eléggé „fel kell kötnie” majd a nadrágot, ha az Aion megjelenik.

• Kipróbáltuk: Logitech iPad dokkolók - hozzuk ki a legtöbbet a táblánkból »

• Gmail - mi történik, amikor a küldés gombra kattintunk? Lássuk! »