Akinek nem kultusztárgy az iPhone, annak az ugyanabban a mezőnyben induló többi versenyző – az okostelefonok – az összehasonlítási alap. Szubjektív és sok kérdést nyitva hagyó villámtesztünk szerzője nagyjából döntetlenre hozta ki a verseny végeredményét a majdnem kétéves Nokia N95 és az Apple iPhone között.

Az iPhone tényleg más, mint a többi mobiltelefon – ez legkésőbb akkor kiderül, amikor vissza kell vinni a forgalmazóhoz, mert újraaktiválás nélkül már csak segélyhívásra alkalmas. Lehet, hogy az átlagfelhasználó életében ez nemigen fordul elő, de az iPhone-t a szerkesztőségben próbálgatva, hamar elérkezett az a pont, amikor mindent ki kellett törölni belőle. És mivel azt is kipróbáltuk, miképpen lehet sok kolléga több száz telefonszámát – újmagyarul kontaktot – belecsempészni, ki is kellett törölni őket. Ehhez nem látszott más megoldás, mint az „Erase All Content and Settings”. 
Arra ugyan figyelmeztetett az iPhone, hogy ez egy óráig is eltarthat (így is lett), de arra nem, hogy utána használhatatlanná válik a készülék. Utólag néztem utána a (készülékhez nem mellékelt, csak az internetről letölthető) részletes használati utasításban, de ott sem találtam ilyen figyelmeztetést. Az új aktiválás csak csekély parkolási díjba és – kerülővel, várakozással együtt – úgy egy órácskába került. A Nokia N95 viszont házilag is életre kelthető egy hasonló műtét után. Szoftverfrissítéskor az N95 is mindent elfelejt, de utána „felhasználóilag” is beüzemelhető.

Az iPhone másik sajátossága, hogy jóval érzékenyebb az ujjlenyomatokra, mint a legtöbb mobil. És nem is csak az érintőképernyőn, hanem mindenhol: a készülék elegánsnak szánt lakkfekete felülete elöl-hátul vonzza a koszt. Ez nem mindenkit zavar egyformán, és persze nem is iPhone-sajátosság, de aki annyira kényes az ilyesmire, mint én, azt az N95 matt fém (az újabb modelleknél hátul gumiszerű) felülete jobban megkíméli az állandó ingujjba dörzsöléstől.
Telefonálni manapság minden telefonnal lehet, a 3G lefedettség és a vele járó gyors internetezés sem elsősorban készüléktípustól függ. Úgyhogy ezzel nem is foglalkoztam, inkább az ínyencségekre és az apró ötletekre koncentráltam. Hasznosságban az N95-re, ötletességben az iPhone-ra szavazok, úgyhogy a végeredmény: döntetlen.
De nézzük most részletesen is a fordulókat!

1. Fényképezőgép
Nem is kérdés, hogy ebben a jó öreg N95 a jobb a maga 5 megapixeles (iPhone: csak 2 MP), Zeiss-optikás kamerájával, ráadásul vakut és második kamerát is hiába keresnénk az iPhone-ban. Videotelefonálásra ugyan nem szoktam használni ez utóbbi kamerát (miként a mobilosok tömegei sem), de ha már benne van az árban, egy-egy vicces önarcképhez azért jól jönne. Amúgy az iPhone egyébként igen ötletes érintőképernyőjének a korlátai is megmutatkoznak: bemozdulás mentesen exponálni exponáló gombbal azért jóval könnyebb, mint a kijelzőre bökve.

2. Térkép, GPS, útvonaltervezés
Ebben pontokat gyűjt az iPhone. A Google térképei szépen megjelennek, ráadásul műholdas változatban is. A helymeghatározás időnként még zárt térben is működik, és gyorsabbnak tűnt, mint az N95-ben, pedig a Nokia is rásegít egy új szoftverrel a GPS-re, a bázisállomások háromszögelésével. Az iPhone-Google térkép nagy előnye a Nokiáéhoz képest, hogy a magyar (német stb.) ékezetes betűk helyesen jelennek meg, így kereshetőek a nem amerikai utca- és városnevek is, míg az N95 ebben teljesen csődöt mond.

Aki az útvonaltervezőjét szeretné megspórolni, az egyik készülékkel sem jár igazán jól. Az iPhone állandóan le akarja tölteni az éppen szükséges térképrészleteket, márpedig ez állandó mobiltelefonos adatforgalmat generál, ami főleg külföldön nem éri meg. (Igaz, ha szépen kérjük, az iPhone előzékenyen kikapcsolja az adatroamingot, akkor nem fizetünk, de térkép sincsen.) De hát az Apple nem is véletlenül állapodott meg az országonként kiválasztott egyetlen mobilszolgáltatójával úgy, hogy részesedik az iPhone-ok által generált forgalomból!

A Nokia annyiban jobb, hogy aki kellőképpen tájékozott, és idejében gondol rá, a számítógépe közbeiktatásával az internetről ingyen letöltheti mindazoknak az országoknak a térképeit, ahová utazni készül, ennek csak a telefon memóriakártyája (nem ingyen tartozék) szab határt. (Egyébként persze az N95 is útközben, adagonként, pénzért töltögetné a térképet.) Ez azonban csak helymeghatározásra alkalmas. Ez sem csekélység: ha külföldön bemérem a GPS-szel a szállodámat, akkor visszatalálok akárhonnan. De a navigálás a Nokiánál is pénzbe kerül, csak másképp: azt hiszem, a finnek valahogy a telefonszámlához íratják (nem próbáltam ki, amilyen spórolós vagyok.)

3. Nyelvtudás
Ami nagyon meglepő, és nem is csak az N95-höz képest: a Magyarországon forgalmazott iPhone nem tud magyarul. Az Apple térképén jól elhelyezhetjük magunkat, amikor megnézzük, hogy a választható nyelvek között a világnyelvek (beleértve a japánt és a kínait) mellett ott a lengyel, a dán, a portugál, a norvég, és még sok más, a magyar viszont hiányzik. A virtuális billentyűzet beállítható ugyan magyarra, de – megmagyarázhatatlan figyelmetlenség – ez pusztán azt jelenti, hogy egy angol billentyűzeten a „Space” helyett a „Szóköz” szerepel. Ha azt szeretnénk, hogy a Z és az Y a helyén legyen, valamelyik kontinentális európai latin betűs nyelvet érdemes választani, én a németnél maradtam. Magyar híján az Apple nyilván kiváló szófelismerő programja sem működik. Igaz, nem is hiányzik annyira, mert a virtuális billentyűzet némi gyakorlással valószínűleg elég gyorsan kezelhető lenne, és egy ügyes trükkel az ékezetes betűk is előhívhatóak (ha az ujjunkat a betűn hagyjuk, előjön, ami még oda tartozik). Gyorsan lehet viszont kínai (nyelvtudás nélkül próbáltam ki, remélem, nem írtam csúnya szavakat) és japán írásjegyeket rajzolni, nem véletlen, hogy az érintőképernyők nagyon népszerűek Ázsiának azokon a részein.

4. Hangtárcsázás
Nyilván nem használják tömegek, de én nagyon megszoktam, hogy a Bluetooth-os autós kihangosítóval egyetlen gombnyomás után bárkit fel tudok hívni az N95 hangfelismerő képessége révén. Még csak azzal sem kell foglalkozni, hogy akit esetleg valamikor hívni fogok, annak a nevét előre rögzítsem a saját hangomon. Az N95 a névjegyzék minden egyes bejegyzéséhez maga generálja a hangmintát. Az iPhone-ban nem bukkantam a hangfelismerés nyomára.

5. Mindenféle egyéb
Kellemes meglepetés, hogy ha internetezünk, az iPhone először mindig az ingyen WiFi-t keresi, és csak akkor kapcsol a fizetős mobilhálózatra, ha nem talál mást. Igaz, ugyanezt az N95 nem kevésbé hatékonyan oldja meg: minket kérdez, hogy a sok lehetőség közül hová csatlakoznánk. Kevésbé járatos felhasználók ebben mégis az iPhone-nal járnak jól.
Az iPhone SIM-kártya nélkül is működik, legfeljebb telefonálni nem lehet vele. Az N95 SIM-kártya nélkül semmire sem használható, pedig a fényképezőgéphez vagy a zenelejátszóhoz nem kell hálózat.
Az N95-ön a PC-hez szokott felhasználó mindent megtalál mappákba és menükbe rendezve, az iPhone leginkább azt mutatja meg, amit ő akar, úgy működik, ahogy ő képzeli el. Rendszerint ez praktikus is, igazolván az Apple-hívők minden lelkesedését. De ha valamit törölni szeretnénk, vagy más olyasmire készülünk, amit Apple-éknél nem terveztek, akkor bajba kerülhetünk – ahogy ezt bevezetőként említettük. Az N95 (nem védett) csengőhangját például sehogyan sem sikerült átcsempészni az iPhone-ba, még a kötelező és eléggé öntörvényűnek látszó szoftver, az iTunes beiktatásával sem. Hasonló rejtély, hogy bár az iPhone gyárilag beállított főmenüjében ott a YouTube, mintha egy rejtélyes erő szűrné a tartalmakat. Mindenesetre az első keresésem ebben a YouTube-rezervátumban nem hozott eredményt, többel nem próbálkoztam.

Fájlt küldeni csak a beépített mail-programmal sikerült, internetes felületen az iPhone nem volt hajlandó böngészni a képek között.

Jópofa ötletek tucatjai szórakoztatják az iPhone boldog tulajdonosát, felcsillantva az érintőképernyő és a mozgásérzékelő előnyeit. Kedvencem, hogy a számológépből úgy lesz tudományos kalkulátor, hogy állóból fekvő helyzetbe fordítjuk a készüléket.

(A képek úgy készültek, hogy a mobiltelefonok között párját ritkítóan az iPhone kijelzőjéről lehet screenshotot készíteni. Ez nyilván hasznos, ha internetes oldalak tartalmát szeretnénk elmenteni.) Megunhatatlan a sokat emlegetett nagyítás két ujjal, és persze az ujjal lapozás. A főmenü ikonjai sajátos reszketéssel jelzik, hogy áthelyezhető állapotba hozták magukat.

Vicces az elsuhanó postásautót idéző hang, amely az e-mailek elküldését jelzi.
Bombabiztos az iPhone billentyűzárja is, hiszen nem oldódhat ki véletlenül: a képernyőn ujjal kell elhúzni a (az újra és újra mosolyra késztető) virtuális reteszt. Az N95 viszont zsebben hordva időnként szétcsúszik, és csöndben működni kezd.
Az iPhone-on dolgozó böngészővel, a Safarival jól lehet internetezni, főképp a mobileszközökre optimalizált oldalak szépek. Kedves meglepetés az [origo], amely kifejezetten iPhone-os ikonokkal jelentkezik be – nyilván nem véletlenül: ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartozik, mint az iPhone kizárólagos forgalmazója, a T-Mobile.

• Kipróbáltuk: Logitech iPad dokkolók - hozzuk ki a legtöbbet a táblánkból »

• Leplezze le a hálózatához kapcsolódó számítógépeket! »