Vista - annyiba került mint a holdutazás

A Vista kapcsán elmélkedünk kicsit azon, vajon valóban szükségünk van-e pár évente új operációs rendszerre, vagy csak a fogyasztói társadalom újabb csapdájáról van szó?

A Vista fejlesztése 2001-ben kezdődött. Hajdanán, a legtöbb információ a Windows legfrisebb variációjáról (ami akkor még nem is Vista volt, hanem Longhorn kódnéven szerepelt) ködös nyilatkozatok útján jutott el a nagyérdemű Fogyasztóhoz. Bill Gates egyik nyilatkozatában megemlítette, hogy  

„...a Longhorn fejlesztési költségei elérték azt az összeghatárt, amiből már embert lehetett volna küldeni a Holdra”. 

Viszont a Holdon már voltunk, a Marson meg semmi érdekes nincs – így maradt nekünk a Longhorn...

Korai verzió - még Longhorn néven...

Később Steve Ballmer, a Microsoft vezérigazgatója (miután kőtáblákkal a kezében lejött a hegyről, és megállt a háta mögé vetített Microsoft logo előtt) is mondott érdekes dolgokat, ezek közül a legérdekesebb így szól: 

„...a Longhorn nagyobb áttörést fog jelenteni, mint az első Windows, amely először tette lehetővé az IBM-kompatibilis számítógépeken, hogy a felhasználók klikkeléssel is futtathassanak paracsokat.” 

Ezeken (és hasonló) szenzációhajhász benyögéseken kívül sokáig semmi mást nem tudtunk, legtöbbször csak pár korai képet láttunk, amiken főleg egy nagy mutatós óra volt a legfeltűnőbb, mint a felület kiemelkedő újdonsága.

Mutatós óra. Micsoda feature!

Kis idő múlva, már 2003 környékén a Neowin, winbeta.org és egyéb Windows-rajongó weboldalakon megjelentek az első képernyőképek a Longhorn-ról, és természetesen a warez szervereken is elterjedtek a mindenféle alfa- és béta Longhorn verziók. Persze a Fogyasztó (azaz mi) ezektől sem lett okosabb: a képernyőképek szépek ugyan (főleg a Bazi Nagy Mutatós Óra a desktopon) de nem adtak használható információt, az illegális béta verziók pedig fagytak, dőltek, omlottak és persze jogilag sem volt egészséges dolog őket telepíteni. És különben is: a béta és a full verzió szinte mindig úgy viszonyul egymáshoz, mint a tablettás bor és a 77-es Chateau Lafite Rothschild  Pauillac.

A Microsoft aztán a Professional Developers Conference-en konkrétumokkal is szolgált: a Longhorn (még mindig nem Vista volt a neve) legnagyobb újításai a WinFS fájlrendszer (gyorsabb elérés és keresés), a 3D-s kártyákat kihasználó, csilli-villi kezelőfelület, új SQL szerver (Yukon), és persze új biztonsági rendszer, adatainkat védendő.

Feltelepült. Szép. De miért cserélném le az XP-t?

Aztán (igen nagy csúszással, hiszen a Microsoft 2005-re datálta a Longhorn-Vista megjelenését) megjelent végre a Vista – új operációs rendszer, nekünk, felhasználóknak. Egy két javítócsomag és állítólag szép lesz, jó lesz, stabil lesz. Persze a Windows XP, mint a Microsoft egyik legjobb rendszere is szép és stabil – fel is merül a kérdés (sőt, kisördög képében sutyorog a Fogyasztó fülébe), gyakorlatilag mi az, amit a Vista  tud az XP pedig nem? Szükség van-e négy-öt évente ilyen radikális változásokra, új fájlrendszerre, teljesen új struktúrára és felületre? (hiszen az XP is elég gyökeres változást jelentett az előző verziókhoz képest). A Windows „mostani” verziója gyakorlatilag mindent tud (amit nem, arra ott a Linux meg a MAC), vajh mivel fogja meggyőzni a világ leggazdagabb embere a Fogyasztót, hogy most azután újfennt cserélje le a már (megvásárolt) megszokott, jól bejáratott és feltuningolt rendszerét? 

Nem lehetséges, hogy a „kapitalizmus” áldozatai vagyunk, el vagyunk kábítva a Vista felesleges újdonságaival úgymint a Bazi Nagy Mutatós Órával valamint a „látványos animált taszkváltással”? 

Látványos taszkváltás - enélkül élni sem érdemes

A kisördög tehát sutyorog a fülünkbe, miközben csodáljuk a szép új Vistát és a Bazi Nagy Mutatós Órát a desktopon… és mégis: a Fogyasztó (miként e sorok írója is) előbb-utóbb rá lesz "kényszerítve" - át fog állni Vistára-ra és valamikor 2009 tájékán felviszi a padlásra az XP telepítő lemezeket és bevágja a sarokba. A vállán sutyorgó kisördöggel együtt.