Bár a konzoltulajdonosok már jó ideje élvezhetik a Dice slágerjátékát, mi PC-sek csak most tehettük rá a mancsainkat…

Rá is tettük, rögtön a megjelenés napján – a játék sikerét mi sem példázza jobban, mint hogy mire délután megérkeztünk az 576 boltjába, addigra már elfogyott, így kénytelenek voltunk egy elektronikai áruházban beszerezni a szoftvert (bocs 576, azért még szeretünk), igaz, ott is már csak két példány volt. Kivételesen nem a steam-ről rendeltük példányunkat, hiszen a magyar forgalmazónak hála, a játék teljesen honosított (feliratos), így mindenképpen megérte a dobozos verzió, igaz nem volt olcsó (tizenkétezer forint).

Ha valami ennyire jól fogy már a megjelenés napján, akkor az csak valami finomság lehet – lássuk, milyen is lett a Mirrors Edge PC-s átírata!

Némi aggodalommal figyeltük a telepítőcsíkot, hiszen a konzol-átíratok, főleg a borzasztóan-hihetetlenül elrontott GTA4 átírat, valamint a hasonlóan borzasztóan portolt Saints Row 2 óta már nem nagyon hiszünk a „konzolról átírt” játékokban.

Telepítés után azonban igazi meglepetésben lehet részünk: a játék szuperül fut, remekül skálázható, tökéletesen át van írva a mai legerősebb PC-kre (még Physx-et is használ, ha Nvidia kártyánk és bika gépünk van). A portolás tehát remekül sikerült, lássuk milyen maga a játék. (Tipp: ha egy-két pálya után belassul a játék, csak kapcsoljuk ki a Physx-et a menüből, nagyon erős gép kell ugyanis hozzá, ráadásul a kikapcsolásával csak pár effektussal leszünk szegényebbek, azaz semmi komoly).

A Mirrors Edge története, a „futárok” köré épül: persze ne a mindennap látható motoros futárokra gondoljunk: a játékban megjelenített világ egy diktatórikus rendőrállamszerűség, és ebben az elnyomott rendszerben a szabadság hírnökei, a cenzúrázatlan hírek és információk hozói és vivői az úgynevezett futárok („runners”). Ezek a futárok akrobatikus és agyontetovált fiatalok, akik a felhőkarcolók háztetőin, a rendőrök szeme elől rejtve szállítják az információkat és csomagokat, mindezt persze elképesztően nyaktörő és látványos útvonalakon – hiszen a város „felett” nem vezet igazi út.

A játékban Faith-et, az egyik futárlányt alakítjuk, aki termetéből adódóan nem egy terminátor (ennek megfelelően nem is igen fogunk lövöldözni vagy harcolni a játékban, illetve nem sokat…), ellenben egyvalamit nagyon tud: menekülni. A játék ugyanis nem más, mint egy kb. hat órás (kezdő játékosoknak esetleg tíz óra) menekülés. Ez így elsőre unalmasnak, esetleg frusztrálónak hangzik – mi lehet az érdekes a menekülésben? Nos, a Mirrors Edge megmutatja nekünk, mi benne az izgalmas…

Bár a játékidő rövid, az élmény valószínűleg felejthetetlen lesz. Az adrenalin folyamatosan dübörögni fog a fülünkben, miközben háztetőkön ugrálva, üldözőink lihegését (és lövéseit) a tarkónkon érezve próbáljuk megtalálni a következő háztetőre vagy átmenetileg biztonságos helyre vezető utat. Egy jó tanács: soha ne nézzünk hátra! Csak rohanjunk!

A rohanás persze nem elég egy játék sikeréhez, Faith azonban mindent tud, amit Lara Coft, sőt többet is: érdekesség azonban, hogy a Mirrors Edge-ben mindezt FPS (belső nézet) szemszögből élhetjük át, erre eddig még egyik „ugrálós” játékban sem volt példa. A megvalósítás remek: ha lenézünk, látjuk saját lábunkat, kapaszkodás közben látjuk a kezeinket, ráadásul Faith az akció tempójának megfelelően liheg, illetve zihál (szerencsére soha nem fullad ki, ez a virtuális tüdő előnye).

A játék története elmegy, egy közepesen érdekes B-kategóriás kriminek felel meg, ami azonban fantasztikus és felejthetetlen, az maga a világ, amit a készítők a játék köré alkottak.
A város (aminek a játékban nincs neve, csak „a város”-ként hivatkoznak rá) érdekes színeivel (a grafikusok az élénk színekkel és a HDR világítással játszva hozták létre az egyedi hangulatot) nagyon hangulatos: a texturák csodásak és tűélesek, meglepő módon van élsimítás is (pedig ez nem jellemző az Unreal motoros játékokban), a zene pedig elképesztően jóra sikerült (lásd videó).  Az átvezető videók a mostanában divatos anime stílusúak, ezt van, aki szereti, van, aki nem, a játék hangulatába mindenestre beleillik.

A Mirros Edge nem mondható olcsónak, viszont teljesen honosított. Nem túl hosszú játék (a hat-hét órás játékidő csekélynek mondható), viszont ez a hat óra garantáltan emlékezetes és adrenalin-növelő lesz (sőt, ha végeztünk, még tovább szórakozhatunk különféle online időmérő futamokon is). Ráadásul kapunk a dobozban egy plusz CD-t is, amelyen külön is élvezhetjük a játék zenéit. És végül de nem utolsósorban: a Mirrors Edge megmutatta, hogy igényesen is át lehet írni egy konzoljátékot PC-re. Ha van játék, amivel érdemes kezdeni a 2009-es évet, akkor ez a játék az!

• DRM probléma - játszhatatlanok lesznek az Ubisoft játékok »

• Már letölthető a végleges Firefox 10! »